Vágy

Önmagában a vágy – ellentétben az örömmel – szenvedés, gyűlölet és boldogtalanság forrása. Ezt minden filozófus így tudta és így tanította – nemcsak a buddhisták, nem csak a keresztények, de minden filozófus, aki méltó volt erre a névre. Az utópisták – Platón, Fourier vagy Huxley – szerint az lehetne a megoldás, ha ki lehetne oltani a vágyat és a hozzá kötődő szenvedést, méghozzá úgy, hogy megszervezzük a vágy azonnali kielégülését. Ezzel szemben az az erotikusreklám-társadalom, amelyben élünk, arra törekszik, hogy feltámassza a vágyat, hallatlan mértékre növelje a vágyat, de a kielégülést csak a privát szféra területén belül tegye lehetővé. A társadalom csak akkor működhet tovább, a versengés csak akkor folytatódhat, ha a vágy egyre nő, terjeszkedik, míg végül felfalja az emberek életét.